Kettős folyamatok jellemezték az eurózóna gazdaságát az első negyedévben. Miközben a tényleges gazdasági aktivitást tükröző havi konjunktúra-mutatók, a kiskereskedelmi forgalom, az ipari és az építőipari termelés egyértelműen élénkült a 2018-as évet jellemző markáns lassulás után, és végül az április 30-án megjelenő első negyedéves, előzetes GDP adatok is jobbak lettek az elemzői várakozásoknál, a bizalmi mutatók folyamatosan és jelentősen romlottak.

Csak a következő hónapok eseményei döntik majd el, hogy az első negyedéves folyamatok a kezdetét jelentik-e egy kedvezőbb trendnek, és ezzel véget érhet az euró közel másfél éves gyengülő trendje, vagy csak átmenetinek bizonyul majd a javulás.

A 2009-es, majd 2012-es dupla recesszió után 2013-tól élénkülni kezdett az eurózónában a gazdasági aktivitás, 2017-re a növekedés 2,5%-ig gyorsult, és minden negyedév hasonló mértékű bővülést hozott. Úgy tűnt, az európai gazdaság is átlép a növekedés érett szakaszába, amit tartós, viszonylag magas, azaz 2% feletti, széles bázisú, de elsősorban a belső kereslet vezérelte növekedés jellemez. Ezzel párhuzamosan az euró dollárral szembeni árfolyama is elindult felfelé, 1,05-ről egészen 1,25-ig erősödött az euró a zöldhasúval szemben. A 2018-as év azonban nem várt kedvezőtlen fordulatot hozott, az első félévben az évesített negyedéves GDP dinamika 1,5 százalékig, a második félévben pedig 1% alá lassult, és ezzel párhuzamosan az éves bővülés üteme is 1,2 százalékig mérséklődött a negyedik negyedévre, a 2019. évre várt növekedési várakozások pedig 2 százalékról 1,3 százalékig estek vissza. Természetesen gyengülni kezdett az euró is, az árfolyam visszagyengült az 1,12-es szintig a dollárral szemben.

Három fő tényező húzódik meg a lassulás mögött.
Az egyik az export lassulása, amely 2017. évi korábbi közel 6 százalékos bővülési üteme gyakorlatilag lefeleződött. A kiviteli dinamikájának visszaesése mögött mintegy felerészben az ázsiai, azon belül is a kínai kereslet gyengülése húzódik meg, de a gyenge teljesítményhez érdemben hozzájárult a szankciók miatt gyengélkedő orosz, valamint a válságba süllyedt török felvevőpiac gyengélkedése is.
Az eurózóna lassulása mögötti második fontos tényező az európai háztartások fogyasztásának megtorpanása. Ez azért meglepő, mert a fogyasztást vezérlő alapfolyamatokban nem következett be érdemi törés, a foglalkoztatottság bővül és a mindenkori csúcson van, a munkanélküliség és ezzel a munkapiaci bizonytalanság folyamatosan csökken, miközben a bérdinamika nem változott. Ugyanakkor a háztartások óvatosabbak lettek és az emelkedő jövedelmeket elsősorban magasabb megtakarításra fordították és kevésbé a fogyasztásuk növelésére.
Ezen túl nyilván nem használt az európai növekedésnek sem az új emissziós sztenderdek német iparra gyakorolt negatív hatása, sem a Brexit körüli bizonytalanság, illetve az olasz költségvetés körüli feszültség sem, amelyek mind hozzájárultak az európai gazdasági szereplők elbizonytalanodásához.

2019 első negyedéve felemás folyamatokat hozott. Az üzleti és a fogyasztói bizalmi indexek többsége lényegében folyamatosan romlott. Az ipari bizalmi indexek mostanra a recessziós tartományba zuhantak és gyorsan romló hangulatról tanúskodtak a szolgáltatói és a fogyasztói szektor mutatói is. Ehhez képest a januári és februári havi konjunktúra-mutatók az ellenkező irányba mutatnak, a szezonális hatásoktól tisztítva a kiskereskedelmi forgalom, az ipari és az építőipari kibocsátás is érdemben bővült negyedéves összevetésben. A kiskereskedelmi forgalom éves bővülésének mértéke stagnálás közeli helyzetből közel 3 százalékig emelkedett, az ipari termelés a tavaly év végi mélypontról emelkedésnek indult és éves dinamikája 3 százalékos esésből stagnálásig korrigált és meglódult az építőipar is. Az első negyedéves előzetes GDP adatok ennek megfelelően erősek lettek, a negyedéves bővülés mértéke 0,4, az évesé 1,2 százalék lett, mindkettő 0,1 százalékponttal meghaladta a várakozásokat és a vártnál jobban csökkent a munkanélküliségi ráta is, melynek 7,7 százalékos értéke már csak 0,4 százalékpontra van a mindenkori minimumértéktől.

A konjunktúra-mutatók és a bizalmi indexek jellemzően szorosan együtt mozognak, ritka az ilyen mértékű szétnyílás ezen adatok között, ezért is annyira érdekes a helyzet. Minek higgyünk hát? Vajon a bizalmi indexek előre jelzik a számadatokban még nem mérhető további lassulást és a „hard adatok” majd lefelé korrigálnak ehhez az ívhez? Vagy épp fordítva: a számok már mutatják a növekedés újraéledését, csak ez a hangulati indexeken még nem érzékelhető? Utoljára 2013-ban váltak el ilyen mértékben a tényleges adatok a bizalmi indexektől, akkor a második recessziós hullám után a bizalmi indexek már javulást tükröztek, miközben a konjunktúra-mutatókban ez még nem mutatkozott meg, ám később valóban megindult a kilábalás.

Az elemzői várakozások szerint lassan felpöröghet az eurózóna gazdasága és az év második felében az éves növekedés mértéke 1,5 százalékig gyorsulhat.
Mi is abban bízunk, hogy tényleg véget ér a lassulás az eurózónában, és véleményünk szerint erre utal, hogy Kína gazdasága a kormányzati ösztönző-csomagnak köszönhetően újra élénkül, a török recesszió nem mélyül tovább és várhatóan lassan stabilizálódhat a gazdaság, valamint az orosz importban sem számítunk a 2018. évihez hasonló ütemű lassulásra. Az EKB is jelezte, hogy elhalasztja a monetáris kondíciók szigorítását és a legtöbb európai ország költségvetésében is van tér némi lazításra. Azt is látjuk, hogy a fogyasztás élénkülésére bőven van tér, hiszen a munkapiaci trendek kedvezőek. Amennyiben igazunk lesz, és az eurózóna az év második felében élénkülni kezd, akkor az euró gyengülése is véget ér majd és elindulhat egy lassú felértékelődés az 1,2 körüli – hosszútávon egyensúlyinak tekinthető – dollár-euró árfolyam irányába.