Ezen az oldalon videókkal, cikkekkel és ajánlókkal segítünk neked abban, hogy tudatosabb döntéseket hozhass, és támogatunk abban is, hogy jó példát mutathass gyermekeidnek a pénzügyekben.
Videók
Megbeszéljük a dilemmákat
Segítség a mindennapokhoz
Hasznos eszközök a pénzügyi neveléshez
Inspirálódj szakértőinktől!
Tanácsok, amelyekre támaszkodhatsz
További érdekességek
Még több videó, cikk, podcast a témáról
Fiala Borcsa, a wmn.hu és számos könyv szerzője, két nagykamasz édesanyja. Vajon mit csinál máshogy a pénzügyi nevelésben, mint amit a szüleitől látott? Mióta ad zsebpénzt a gyermekeinek? Vajon vannak náluk tabuk a pénzügyekben?
A videó végén Takács Domokos, az OTP Bank bankkapcsolati területének ügyvezető igazgatója lát el hasznos tanácsokkal.
Még olvasnál egy kicsit a témáról? Mutasd a cikkeket!
Fiala Borcsával az otthonában készítettünk interjút arról, hogy miket tart fontosnak gyermekei pénzügyi nevelésével kapcsolatban. A videót Takács Domokos, az OTP Bank bankkapcsolati ügyvezető igazgatója zárja az elmondottakkal kapcsolatos tanácsaival.
Borcsa az interjú első perceiben a szüleiről, és az otthonról hozott mintákról osztja meg gondolatait.
Fiala Borcsa: Azt hiszem, az egész generációmról el lehet mondani, hogy a szüleink nem nagyon beszéltek a pénzről. Azt nem tudtam például soha, hogy mennyit keresnek, mennyit tudnak félretenni egy hónapban, gyűjtenek-e valamire. Azt láttam, hogy milyen nehézségeik vannak - így, hogy négy gyereket neveltek föl - de hogy milyen terveik vannak, azt a mai napig tulajdonképpen nem tudom. Emiatt viszont egyáltalán nem tartom magamat pénzügyileg kellőképpen edukáltnak. Éppen a munkámon keresztül, amikor cikkeket kellett írnom a nyugdíj előtakarékosságról, akkor jutott eszembe, hogy „Úristen, én nem is takarékoskodtam előre!”, és akkor gyorsan elmentem, és ezt elintéztem magamnak, hogy ez is egy hosszú távú befektetés legyen. De ugyanígy az a pénz, amit minden hónapban félrerakok, az is csak áll a számlámon, és az se jutott eszembe, hogy esetleg ezzel lehetne valamit kezdeni. Úgyhogy nekem is bőven van hova fejlődnöm, csak még meg kell találnom azt az embert, akivel erről tudok beszélgetni.
Borcsa az interjú azzal folytatja, hogy az otthon látottakkal kapcsolatban ő mit csinál másképp.
Fiala Borcsa: Ezzel szembe menve én próbáltam a gyerekeket jobban bevonni a pénzügyekbe. Ez egyébként nagyon fontos, hogy az ember ne akkor szembesüljön a rezsiköltség mibenlétével, hogy pontosan miből áll, amikor elköltözik otthonról. Mi szoktunk arról beszélgetni, hogy mi mennyibe kerül, vagy edukatív jelleggel, vagy vehemensebben: például amikor bedörömbölök a fürdőszobába az egy órája fürdő, hajmosó és pepecselő gyereknek, hogy jöjjön már ki, mert ugye nincs annyi víz a világon, amit most magára folyatott.
Borcsa a következőkben azt hangsúlyozza, hogy a pénzügy nem lehet tabu a családban.
Fiala Borcsa: A gyerekekkel a pénzügyeket próbáltam nem tabuként kezelni. Szerintem minden kérdést úgy kell megközelíteni, ami a gyerek korához legjobban passzol. Szerintem ez olyan, mint a szexuális felvilágosítás, hogy ott se döntöd rá a gyerekre az összes biológiai hátteret, amikor először elkezd a téma iránt érdeklődni, hanem az ő szintjének, illetve az ő kérdéseinek megfelelően közelíted meg.
Borcsa ezután arra tér ki, hogy mikor és hogyan kezdett el zsebpénz adni gyermekeinek.
Fiala Borcsa: Akkor kezdtem el először a gyerekeknek
zsebpénzt adni, amikor általános iskolába jártak, és már értették a pénz
fogalmát. Ezt még nem havi bontásban, hanem hetente kapták, mert tudtam, hogyha
hónap elején kapnak egy nagyobb összeget, akkor biztos, hogy már másnap el
fogják költeni. Aztán ezt az időintervallumot ahogy nőttek, úgy lehetett
növelni, így most már a havi zsebpénzt kapnak. Pontosabban, most már csak az
egyik kap havi zsebpénzt, amit átutalok a bankszámlájára. Ez automatikusan be
van állítva, úgyhogy végre nem az én véremet szívja, hogy mikor kaphat még egy
kis pénzt, hanem tudja, hogy másodikán érkezik.
Amikor pedig jött a gazdasági világválság, és tele volt a sajtó azzal, hogy
mennyivel drágább minden, és ezt a problémát hogyan próbálják a munkáltatók egy
kis bérkorrekcióval orvosolni, természetesen az én gyerekeim is megjelentek
nálam a bérkorrekció igényével. Úgyhogy emeltem a zsebpénzösszegükön, viszont
cserébe próbáltam egy kis felelősséget is átruházni rájuk. Ezzel kapcsolatban
azt beszéltük meg, hogy a bérletet, a fodrászt a zsebpénzükből fizessék, és ne
tőlem kérjenek erre.
Borcsa a zsebpénzkérdés kapcsán kitér arra is, hogy szokta-e pénzzel jutalmazni gyermekeit.
Fiala Borcsa: Tudom, hogy sok családban szokás az, hogy a házimunkáért pénzt kapnak a gyerekek. Én ezt a saját gyerekkoromban átélt, nem annyira jó tapasztalatok miatt nem vezettem be. Nálunk az volt, hogy a saját szobámat nekem kellett takarítani, ez teljesen egyértelmű, ez az én háztartásomban a gyerekekkel is így van. Viszont anyukám azt mondta, hogyha kivasalok ingeket, akkor azért kapok - és most ki fog derülni, hogy mennyire öreg vagyok – azt hiszem, 20 forintot ingenként. Úgyhogy nagyon buzgón vasaltam, és gyűjtöttem a pénzt. Egészen addig, amíg anyukám egyszer ki nem fakadt, hogy „nem igaz, hogy rám soha nem lehet számítani, és én is csak akkor végzek háztartási munkát, ha pénzt kapok érte”. És valóban, ez egy elég vékony jég, tehát ne azért pakolja ki a mosogatógépet a gyerekem, mert kap érte pénzt, hanem azért, mert az tele van, és én megkértem rá. Ugyanígy a tanulásukat sem jutalmaznám soha pénzzel. Őszintén hiszek a sírig való tanulásban. A gyerekeknek is ezt próbálom átadni, hogy folyamatosan képezzék magukat, és azt gondolom, hogy ebben legyen jutalom a megszerzett képesség, a megszerzett tudás. Ne pénzért végezzen el egy egyetemet.
Borcsa ezek után annak fontosságát hangsúlyozta az interjúban, hogy fontos, hogy a gyerekek tisztában legyenek a család bevételeivel és kiadásaival.
Fiala Borcsa: Amikor azt mondom, hogy nincsen nálunk tabutéma, akkor arra is gondolok, hogy tudják a gyerekek, hogy én mennyit keresek, illetve a bevételeim honnan jönnek. Ez egyrészt azért fontos, hogy biztonságban érezzék magukat, főleg a nagyobbik gyerekem, aki nagyon szorongós. Így látják, hogy nem egyik napról a másikra élünk, ha bármi történik, akkor nem kell emiatt aggódniuk. Meg azt is szerettem volna, ha egy kicsit büszkék rám a gyerekek és látják, hogy a könyveim után is kapok pénzt. Illetve, hogy lássák pontosan, hogy az embernek anyagilag hogyan áll össze az élete, honnan jönnek a bevételek, mik a kiadások, és hogyha félre szeretne tenni, akkor erre milyen módszerek vannak. De ezzel együtt szerintem azt is fontos a gyerekeknek megtanítani, hogy a pénz lehet eszköz arra, hogy megvalósítson olyanokat, amikre vágyik. Mondják, hogy a pénz nem boldogít, és ez valóban így van, de az a dolog, amit az ember a pénzén vásárolhat, szerintem meg igenis boldogít. A gyerekeknek is ezt próbálom átadni, hogy amellett, hogy legyenek pénzügyileg tudatosak, és vállaljanak felelősséget a költéseikért is, lássák ennek a pozitív oldalát is, hogy meg lehet a pénzből olyan dolgokat venni, amiknek örülnek.
Borcsa az interjú végén még kiemeli, hogy a pénzügyi tudatossághoz fontos az önismeret.
Fiala Borcsa: Azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy az ember saját magát ismerje, és akkor tudni fog a pénzügyeivel kapcsolatban is személyre szabottan gondolkodni. Úgyhogy nem kell szülőként rosszul érezni magunkat attól, hogy a gyerek nem pontosan mindent úgy csinál, mint mi gondolnánk, nem arra gyűjt, nem arra költ, nem úgy osztja be. Ő csak egy másik típus!
Az interjú ezzel a gondolattal ér véget. Az elmondottakkal kapcsolatban szakértőnk, Takács Domokos, az OTP Bank bankkapcsolati területének ügyvezető igazgatója a következőket tanácsolja.
Takács Domokos: Pénzügyi szakértőként és szülőként három jó tanácsom van a fiatalok pénzügyi edukációja kapcsán. Az első és egyben talán a legfontosabb, hogy beszéljünk a pénzügyekről. A pénzügyek nem lehetnek tabuk. Hetente öt percet szánjunk arra, hogy a család egy aktuális kiadását, vagy akár a hírekben hallott valamelyik fogalmat átbeszéljük.
A második, hogy arra a világra készítsük fel a gyerekeket, amiben majd meg kell hozni a pénzügyi döntéseiket, és ez a világ a digitális világ. Készpénz helyett inkább utaljuk a zsebpénzt, így digitális perselyben tudnak gyűjteni, és a kiadásaikat, bevételeiket a mobilapplikáción keresztül tudják majd követni.
A harmadik, hogy járjunk elöl jó példával. Ha valami nem értünk, annak nézzünk utána, és ebbe is nyugodtan vonjuk be a gyerekeket is. Én hiszek benne, hogy ennek révén lesznek pénzügyileg tudatos felnőttek, ami a legjobb pénzügyi befektetés számunkra és számukra is.
Doffek Gábor, TEDx előadó, zenész, a wmn.hu vendégszerzője. Nem gondolja magát kifejezetten tudatosnak, éppen ezért tartja nagyon fontosnak gyermekei pénzügyi nevelését. Hogyan segít neki ebben a családi bank?
A videó végén Csufor Lilla, az OTP Fáy András Alapítvány képzési igazgatója lát el hasznos tanácsokkal.
Még olvasnál egy kicsit a témáról? Mutasd a cikkeket!
Doffek Gáborral és lányával, Blankával készítettünk interjút arról, hogy miket tartanak fontosnak a pénzügyi neveléssel és pénzügyi tudatossággal kapcsolatban. A beszélgetést Csufor Lilla, az OTP Fáy Alapítvány képzési igazgatója zárja az elmondottakkal kapcsolatos tanácsaival.
Gábor azzal kezdi az interjút, hogy elmondja, miért lóg egy kicsit ki a családjából a pénzügyek terén.
Doffek Gábor: Ez egy nagyon tudatos és pénzügyeket okosan kezelő család, kivéve engem. Én vagyok az, aki a családban a lázadó, aki kevésbé bánik jól a pénzzel, aki kevésbé osztja be a pénzét, meg aki sokkal spontánabb. Én ilyen vagyok, én egy ilyen impulzusok alapján élő pali vagyok, aki simán kiáll egy színpadra énekelni, bohóckodni, vagy éppen ezer embernek műsort vezetni. Én egy extrovertált típusú ember vagyok, és ennek nyilván amikor az ember például a pénzügyi tudatosságról beszél, vannak hátulütői, mert a spontaneitás meg a tervezettség, azok nem annyira vannak jóban. Blanka más. Igen, szerintem nagyon sok szempontból más személyiségek is vagyunk, de nyilván azért van közünk egymáshoz.
Gábor lánya, Blanka is bekapcsolódik az interjúba, és elmondja, ő milyen személyiség.
Doffek Blanka: Én egy előre tervezőbb típus vagyok minden szempontból. Nagyon szeretem tudni előre, hogy mikor mi fog történni, hol és hány órakor, és be van írva a kis naptáramba, hogy semmit ne felejtsek el, meg 600 különböző helyre.
Gábor visszaveszi a szót, és elmeséli, náluk mik az első lépések a pénzügyi nevelésben, illetve azt, hogy családjában se a problémákat, se a pénzügyeket nem övezi tabu.
Doffek Gábor: Hasonlóak vagyunk, de nem ugyanolyanok, ebből is látszik. Mi úgy neveljük a gyerekeket, hogy amikor elérnek egy bizonyos kort, akkor már beszélünk velük a pénzről. De ez azért nem ilyen konkrét, hogy négyéves korig nem beszélünk a pénzről, sőt amikor egészen picik, akkor ugye játszik az ember a gyerekével, és a játékok között van, amiben van játékpénz, és akkor a gyerek megismeri azt, hogy ilyen egyáltalán van. Vagy amikor a boltban vagyunk és együtt vásárolunk, akkor egy ötéves gyerek az boldog, hogyha ő pittyentheti a bankkártyát vagy a telefont. Ilyen még nem volt, amikor a Blanka volt ötéves, úgyhogy akkor még nem.
Doffek Blanka: Mi, bankkártya?
Doffek Gábor: Telefon.
Doffek Blanka: Amikor 14 éves voltam, akkor lett először bankkártyám. A nagymamámmal csináltuk együtt, és onnantól igazából azt használom.
Doffek Gábor: Egy kimondottan és kifejezetten megbeszélős család vagyunk, akik sok generáció óta úgy nevelkednek mindannyian, hogy problémák azok mindig vannak, konfliktusok és nehézségek mindig vannak az életben, a családon belül pedig leülünk és megbeszéljük. Addig ülünk és addig beszélünk, ameddig nem lesz megoldás, mert az alaphelyzet a családban az a szeretet, az összetartás, a bizalom és az együttműködés. Tehát, hogyha van olyan probléma, akkor azt nem hagyjuk ott az asztalon, hanem megbeszéljük. Számomra a pénzügyi tudatosság azt jelenti, hogy a pénz és minden, ami a pénzzel kapcsolatos, az fontos és aktív része az életünknek, és gyakorlatilag pici gyerekkoruktól kezdve a gyerekek találkoznak ezzel a fogalommal, foglalkoznak ők is pénzzel. Ahogy egyre idősödnek, úgy látják, hogy a szüleik ezt hogyan csinálják, illetve látják, hogy nálunk az egész családban ez hogyan néz ki, és teljesen nyíltan őszintén beszélgetünk velük ezekről a dolgokról.
Blanka ismét bekapcsolódik, és elmondja, ő hogyan élte meg ezt.
Doffek Blanka: Szerintem abszolút hozzáad a fejlődésemhez az, hogy a szüleim ilyen nyíltan beszéltek mindig a pénzről, mert ez nem lett egy olyan téma, amiről ne lehetne beszélni. Illetve a nagymamám bankár, szóval ő elég sok hasznos tanáccsal látott el engem születésemtől kezdve. Például, ami nagyon megmaradt nekem, az az első közös nyaralás volt a barátaimmal. Akkor elmondta a nagymamám, hogy csináljunk közös kasszát, és úgy menjünk el bevásárolni, és ezek a dolgok szerintem, egyrészt nagyon hasznosak, másrészt pedig nagyon sokat hozzám tettek. És még annyi, hogy soha nem volt az, hogy mondjuk tízezer forintot kapsz, és hogyha az már nincs, akkor ne vegyél ebédet. Tehát, hogy ez a fajta rugalmasság, ez abszolút pozitív.
Gábor ismét visszaveszi a szót, hogy elmondja, náluk több generáció fog össze a pénzügyi nevelésben, és ennek az összefogásnak az eredménye a családi bank.
Doffek Gábor: Nekünk van egy ilyen kis rendszerünk a gyerekeknek a pénzügyi tervezése, nevelése kapcsán, amit igazából nevezhetnénk akár egy családi banknak is, mert pontosan úgy működik. Összeül az összes generáció gyerekekkel együtt, és kitaláljuk, hogy nekik mire van szükségük, kitaláljuk, hogy azt hogyan tudjuk megvalósítani, kitaláljuk, hogy annak mi a célravezető módja, és aztán pedig a család különböző tagjai azt összedobják, nyilván tartják. Van hozzá infrastruktúra, bankszámlák és minden egyéb, ami ehhez szükséges. A gyerekeknek van hozzáférésük, beleszólásuk, hogy ők hogyan szeretnék ezeket a pénzeket felhasználni. Ez előre évekre ki van találva, és nekik nagyon keményen egyrészt el kell számolni, másrészt gazdálkodniuk kell, másrészt okosan kell gazdálkodniuk, mert azért itt a felnőttek felügyelik azt, hogy ők hogyan költik el ezeket a pénzeket, mikor, milyen ütemben költik ezeket a pénzeket, és főleg hogyan őrzik meg.
Újra Blankáé a szó, aki elmondja, neki hogyan segít a családi bank.
Doffek Blanka: Ez egy többágú és összetett rendszer. Vannak olyan költségek, például az egyetem, ami egy teljesen külön pénzügyi kérdés. Megbeszéljük ezt a családban, hogy mondjuk az egyetemi költség mennyibe kerül, akkor rákerül az én bankszámlámra, és befizetem.
Gábor ehhez kapcsolódóan még hozzáteszi, hogy a családi bank problémák esetén is a rendelkezésükre áll.
Doffek Gábor: Bizony előfordult olyan is, hogy gondba kerültem pénzzel, mert hogy az elmúlt húsz évből a legtöbbet azt vállalkozóként töltöttem, és a családi bank ilyen esetekben is igazából rendelkezésre áll. Ezt is úgy csináltuk, mint minden mást, hogy leült a család, megbeszéltük, hogy nekem egész pontosan mi a bajom, pontosan milyen problémám van, és az mekkora, hogy fogom megoldani, és utána a család nyilván úgy döntött, hogy engem kisegítenek, aztán pedig, amikor én rendbejöttem, akkor rendeztük ezeket a dolgokat. Természetesnek tűnik, hogy így viselkedjen egymással egy család, de hát tudjuk, hogy nem mindig van így. Bár összetartó és egymásban bízó, egymást elfogadó családoknál azért ez elég gyakori, hogy segítenek egymásnak, hogyha baj van, akkor is. Tehát egy probléma ugyanúgy az élet része, mint az örömhírek, és ugyanúgy megbeszélés kérdése, mint amikor gyerek születik a családba, és akkor megbeszéljük, hogy ki hozza a mózeskosarat, és ki a pelenkát.
Gábor ezek után arról beszél, hogy a pénzügyi nevelés természetes velejárói a konfliktusok.
Doffek Gábor: Nyilván hogyha az embernek gyereke van, akkor a gyerekek onnantól kezdve, hogy tudnak beszélni, onnantól kezdve kérnek dolgokat, mert ez a normális. És nyilván van, amit a szülő megvesz a gyerekének, és van, amit nem vesz meg a gyerekének. Ugyanígy egy csoki kapcsán, amikor hároméves gyerekről beszélgetünk, mint egy ruha kapcsán, hogyha tizenötéves gyerekről beszélgetünk. Egyébként a pénzügyi nevelésnek az is nagyon fontos része, hogy mi az, ami van, meg mi az, ami nincs. Mi az, amit megkap egy gyerek, és mi az, amit nem kap meg egy gyerek, vagy nem akkor kap meg, hanem később. Ez mind-mind. És ezt nyilván konfliktusokon keresztül is meg lehet tanítani egy gyereknek, sőt, van egy csomó olyan szituáció, amit csak konfliktusokon keresztül lehet megtanítani egy gyereknek, mert ő nagyon-nagyon szeretne valamit, amit te pedig nem vásárolsz meg neki, és van rá okod, hogy miért nem vásárolsz meg neki.
Blanka rákapcsolódva Gáborra, elmondja, mit gondol erről.
Doffek Blanka: Szerintem más az, amit gondolunk erről az egészről, mert én azt gondolom, hogy te sok esetben azt gondoltad, hogyha valamit én megkapok, akkor attól elkényeztetett leszek. Én egy kicsit máshogy gondolom talán, hogy nem gondolnám azt, hogy így egy tárgy bármilyen irányban befolyásolná az én viselkedésemet, személyiségemet.
Gábor végül a szülői példamutatás fontosságával zárja a beszélgetést.
Doffek Gábor: Tényleg így van, ezt a részét nekem kellett megtanulni. Látják a gyerekek azt, ahogy mi hogy élünk, és nyilván automatikusan egy csomó minden ebből rájuk ragad, ami fantasztikus, és az egyik legszebb élményem az életemben, azt látni, hogy a gyerekekben visszajönnek azok a dolgok, amiket mondunk, én vagy mi családilag fontosnak tartunk, és azt gondolom, hogy ezt viszont jól csinálom.
Az interjú véget ért, az elmondottakkal kapcsolatban Csufor Lilla, az OTP Fáy Alapítvány képzési igazgatója a következőket tanácsolja.
Csufor Lilla:A pénzkezelés és a témára való fogékonyság függ a gyermekek habitusától, ugyanakkor nagy hatással van rá a saját tapasztalat és a példamutatás is. A szülők és a családok jellemzően nem vonják be a gyerekeket a pénzkezelési szokásaikba, mert szeretnék megóvni őket ennek terheitől, másrészt pedig azért, mert elég eltérő a felkészültségük. Éppen ezért fontos, hogy ők maguk is tájékozódjanak, hogy minél jobb tanácsokat tudjanak adni saját gyermekeiknek.
Érdemes minél korábban bevonni a gyerekeket ezekbe a kérdésekbe, hogy minél közelebb kerülhessenek a pénzügyi kultúrához. Ezt nagyon egyszerűen meg lehet tenni, akár egy értékbecslés-vetélkedőn keresztül, ahol különböző szolgáltatások, termékek árait tippelhetjük meg közösen, és ezen keresztül juthatunk közelebb a valós piaci árakhoz. De különböző döntéshelyzetekkel is készülhetünk a gyerekek számára, ahol érveket és ellenérveket gyűjtünk annak érdekében, hogy eljuthassunk az elég jó döntésig. De egy pénzügyi tervet a vágyott cél érdekében bármikor összerakhatunk közösen.
Fontos az egyensúly megteremtése, az önállóság és a kontroll szempontjából. Adjunk tanácsokat a gyerekeknek, kövessük a költéseiket, ugyanakkor bízzuk rájuk a saját döntéseiket, és így még védett közegben meg tudják tapasztalni a saját döntésük következményeit a jövő tudatos gazdálkodás megalapozásához.
Semjén Nóri, az Anyakivan közösségi média csatornák gazdájának életében többször váltották egymást a fentek és lentek. Hogyan befolyásolja ez a gyermekei pénzügyi nevelését? Mit tanít nekik a pénz értékéről?
A videó végén Szél Dávid pszichológus, író lát el hasznos tanácsokkal.
Még olvasnál egy kicsit a témáról? Mutasd a cikkeket!
Semjén Nórival és fiával, Benjáminnal az otthonukban készítettünk interjút arról, hogy miket tartanak fontosnak a pénzügyi nevelésével és a pénzügyi tudatossággal kapcsolatban. A videót Szél Dávid, pszichológus, író zárja az elmondottakkal kapcsolatos tanácsaival.
Nóri a beszélgetést azzal kezdi, hogy az anyaság pénzügyileg még tudatosabbá tette őt.
Semjén Nóri: Mióta anya vagyok, azóta még jobban figyelek a pénzre. Egyrészt, mert kell a gyerekek jövőjére gondolnom, tehát még hosszabb távon kell gondolkodni. Másrészt még sokkal tudatosabbnak kell lennem, mint korábban, hiszen minden, amit csinálok, azzal példát mutatok. Illetve azt gondolom, hogy egy nagyon nagy önzetlenségre is nevel, hiszen mindig előbb oldod meg a gyerekeknek az igényeit, mint a sajátodat. Úgyhogy azt hiszem, hogy az anyaság az talán még tudatosabbá tett anyagilag.
Ezután Nóri arra tér ki, hogy szerinte a szülői példamutatás, a tettek és a nyílt párbeszéd a legfontosabbak a pénzügyi nevelésben.
Semjén Nóri: Szülőként azt vettem észre, hogy teljesen mindegy, hogy mit beszélek, igazából a tettek számítanak, mert a gyerekek alapvetően mintákat követnek. Tehát én mondhatok bármit, hogyha aztán nem úgy viselkedünk. Úgyhogy nyilvánvalóan úgy kellene bánnunk a pénzzel, ahogy szeretném, hogy majd a gyerekek is ezt megtanulják. Nálunk alapból nem nagyon vannak tabutémák, így a pénz se tabutéma, erről is sokat beszélünk, tehát szerintem, ami nagyon fontos az a kommunikáció.
Benjámin, Nóri fia is bekapcsolódik a beszélgetésbe, hogy elmondja, mit gondol ezekről.
Benjámin: A pénzünk igazából mindannyiunkra tartozik a családban, mivel ugye egy közös kasszán élünk jelenleg, úgyhogy mindenkinek van beleszólása.
Nóri visszaveszi a szót, és azzal folytatja a beszélgetést, hogy elmondja igyekszik nagyon tudatosan alakítani gyermekei értékrendjét, és megóvni őket a kortársak befolyásától.
Semjén Nóri: Benjámin egy olyan életkorban van, hogy nagyon fontosak lettek neki a menő, márkás cuccok, a parfümök, a cipők, és hát azért ezek elég költséges dolgok, és gyakran előfordul, hogy egy olyan dolgot szeretne, legutóbb egy matching jogginggal voltunk így, egy alsó és egy fölső, ami annyira irreális áron volt, hogy úgy éreztem, hogy hiába van annyi pénzem a számlámon, ezt nem fogjuk megvenni. És ezt valahogy el kellett neki magyarázni, hiszen ő nem érti, hogy „de hát megtehetném, akkor mért nem veszem meg?”
Benjámin: Mert ugye ez mégiscsak egy cipő, amit ha még nő a lábam, akkor kinövök három hónap alatt, ha nem, akkor szétrúgok öt hónap alatt. Úgyhogy teljesen felesleges ekkora összeget kiadni egy ilyen ruhára.
Semjén Nóri: Ezt a rész majd szeretném kérni, és szeretném majd néha lejátszani neked.
Benjámin: Ne! Igazából amúgy én értem, hogy miért, mert ez egy elvi kérdés itt, hogy megvesszük-e a gyereknek a nagyon-nagyon drága szerkóját, amiben majd nagyon menő lesz az iskolában, vagy nem. És ugye itt az a kérdés, hogy én ezt fenn fogom-e tartani magamnak, és hogyha ezt tanulom meg, hogy mindent megkapok, akkor ez nem lesz így jó a jövőben.
Semjén Nóri: Te milyen bölcs vagy! Nagyon örülök, tessék! Minden átmegy.
Benjámin: Számomra kicsit szürreális ez, hogy egy baráti társaságba az én korosztályomban úgy tudsz bekerülni, hogy ilyen drága cipőd van, ilyen drága pulcsid, így nézel ki, úgy nézel ki. Szerintem ennek nem ezen kéne alapulnia, hogy mennyire drága az öltözéked, hanem mondjuk azon, hogy mennyire vagy jófej, vagy a személyiségeden.
Semjén Nóri: Egyébként tökre bízom Benjáminnak a pénzügyi döntéseiben. Van neki saját pénze, és hogyha ő most kitalálná, hogy abból szeretne venni magának egy nagyon drága pár cipőt, akkor azt nyilván engedném, hiszen az az ő pénze. De számomra az is egy jó dolog, hogy ő kikéri ebben az véleményünket, és hogy bízik a mi értékítéletünkben annyira, hogy megkérdez.
Az interjú következő részében Nóri arról beszél, hogy nála a pénzügyi nevelés része, hogy a gyermekeit felkészítse a komolyabb pénzügyi döntésekre.
Semjén Nóri: Ugye a gyerekek alapvetően mintákat követnek, és nyilván én is jövök valamiből. Nekem az apukám közgazdász, tehát ő azért elég jól ért a pénzhez, meg érti a dolgokat, és én elég sok mindent megtanultam tőle. De azért én nagyon óvatos vagyok, és nagyon fontosnak tartom azt, hogyha pénzügyi tudatosságra nevelem a gyerekeket, akkor ez nem csak arról szól, hogy elmondjam nekik, hogy hogy érdemes beosztani a zsebpénzüket, vagy hogy megtanítsam őket bánni a pénzzel, vagy megtanulják a pénz értékét. Hanem hosszú távon meg kell tanulniuk azt is, hogy lehet egy csomó olyan élethelyzet, ahol mondjuk akár befektetni kell, akár mondjuk hitelre van szükség valamihez, akkor mikre kell odafigyelni, mennyire vállaljanak kockázatot, és az is fontos, hogy miben, kitől érdemes tanácsot kérni, vagy hogy legyen egy olyan referenciaembered, akiről tudod, hogy jó tanácsot fog neked adni. Ezekről is azt gondolom, hogy fontos, hogy a részük legyen a pénzügyi nevelésnek, vagy a tudatosságra nevelésnek.
Nóri a következőkben arról beszél, hogy az élet természetes velejárói a fentek és a lentek, és ez a pénzügyek terén is így van.
Semjén Nóri: Nekem volt egy ilyen elég meghatározó élményem. Mi nagyon-nagyon sokáig spóroltunk, hogy legyen egy eggyel jobb autónk, amivel már biztonságban érezzük magunkat, így, hogy gyerekek vannak. Tényleg hosszasan félreraktunk, és a költéseinket nagyon visszafogtuk, hogy meg tudjuk venni ezt a jobb autót. Majd egy napon a házunk elől az autó eltávozott, így a saját lábán. És mikor az embernek egy ilyen nagyobb értékét ellopják, vagy elveszíti, akkor rájön, hogy az egyetlen dolog, amit nem vehetnek el tőle, azok az élményei. Mindig abban gondolkodom, hogy hogy jön ki a legtöbb nap az évben, amit elutazhatunk, és ebben is nagyon tudatosan igyekszem döntéseket hozni, de az tény, hogy az értékrendünkben az van a top helyen. Azt is el kell, hogy mondjam, hogy én nem nagyon vagyok egy ilyen nagy kockázatvállaló, ami egyébként nem biztos, hogy jó dolog, hiszen a kockázatvállalás jól is el tud sülni. Minden esetre azt megtanultam, hogy egyrészt hosszú távon kell gondolkodni, másrészt az élet olyan, hogy egyszer fent, egyszer lent, akár érzelmileg, de ugyanúgy anyagilag is. Az én 44 évem alatt is azért sokszor volt már olyan, hogy jobban álltunk anyagilag, rosszabbul álltunk anyagilag. Egy csomó mindenen az ember keresztül megy, velem is előfordult, hogy elveszítettem az állásomat, az egy nagyon-nagyon nehéz, kilátástalan, ijesztő időszak volt, de látják a gyerekek, hogy ilyenkor mit csinálunk, hogy ilyenkor meghúzzuk a gatyaszíjat, aztán megyünk tovább, és nekem is célom, hogy egyszer a gyerekeknek be tudjak segíteni majd a lakásvásárlásba, tehát előre gondolkodom.
Az interjú végén Nóri a pénzügyi szorongásáról beszél, amit próbál nem továbbadni gyermekeinek.
Semjén Nóri: Én amióta az eszemet tudom, kerestem magamra, már gimnázium alatt is dolgoztam. Az anyuéknak is nagyon fontos volt, hogy tudjam, hogy a munkáért pénzt kapok, és egyébként nagyon hálás vagyok azért, hogy erre megtanítottak, meg hogy így neveltek. Megmondom őszintén, hogy van bennem egy elég erős egzisztenciális szorongás is. Ez egyébként valószínűleg annak köszönhető, hogy az anyukám is eléggé hajlamos szorongásra, sőt, az ő édesanyja is eléggé szorongós alkat volt. Egyrészt azt gondolom, hogy ez a szorongás, amire nem vagyok büszke, meg nem is szerencsés szerintem a gyerekek szempontjából, visszafog engem abban, hogy nagyon túlköltekezzek, hajt engem, hogy jól teljesítsek, hogy sokat dolgozzak, hogy jól keressek, hogy elvállaljak olyan dolgokat, amiből aztán később, hosszú távon lehet valami. Hála az égnek Benjámin nem egy ilyen nagyon szorongós alkat, úgyhogy ő ezt sokszor elhessegeti, hogy „jaj hagyjál már”, és egyébként jogosan.
Benjámin: Nekem még ugye nem kell olyan pénzügyi döntéseket hoznom, amiért kéne szoronganom. Az nem egy túl nagy pénzügyi döntés, hogy megveszem-e a kakaós csigát az iskola után vagy nem, úgyhogy rám ez nem jön át.
Az interjú Benjámin gondolatával véget ért.
Az elmondottakkal kapcsolatban Szél Dávid, pszichológus, író a következőket tanácsolja.
Szél Dávid: A pénzügyekkel kapcsolatban nemcsak a szülőknek ér hibázniuk, hanem a gyerekeknek is. Fognak ők is hibázni, lehet, hogy olyan hibákat fognak elkövetni, mint a szülők, lehet, hogy újakat termelnek ki, lehet, hogy úgy is fognak hibázni, hogy ők egyébként pontosan tudják, hogy mi az, amit tenniük kellett volna. Ez a kamaszkornak a szerves része.
A pénzügyi nevelés nem egy egyszeri alkalom, hanem egy folyamatosan jelenlévő kommunikáció szülők és gyerekek között, ami igazából elindul nagyjából a születés pillanatától. Háromféle pénzügy nevelésről beszélhetünk. Az első az az explicit, nyílt, szabályrendszeren alapuló kommunikáció, amikor a szülők megmondják a gyerekeknek, hogy mi az, amit meg lehet venni, mi az, amit nem lehet venni, mire van pénz és mire nincsen pénz. Van az implicit, a ki nem mondott iránymutatásokon alapuló pénzügyi nevelés, amikor a szülők összenéznek egy-egy összeg hallatán, hogy mennyibe kerül egy cipő, vagy amikor a boltban a drágább vagy az olcsóbb termékek felé veszik az irányt. És van egy harmadik része is a pénzügyi nevelésnek, ez a transzgenerációs vagy generációkon átívelő pénzzel kapcsolatos, vagy pénzügyekkel kapcsolatos gondolkodásmód. Lehet-e egyáltalán beszélni a családban a pénzről, vagy ha valaki a szóba hozza akkor ki kell menni a szobából, szégyenkezve, vagy titok, vagy tabu övez valamilyen kérdést, mert a felmenők között valamiért el volt nyomva az erről való kommunikáció.
Nagyon fontos, hogy egy családon belül nyíltan, őszintén, transzparensen lehessen beszélni a pénzügyekről, hogy a gyerekekbe ne kerüljenek át nyomasztások, félelmek vagy szorongások ezzel kapcsolatban.