Soha véget nem érő játszmának tűnt, 2020. január 31-én végül mégis sor került a Brexitre. Ugyanakkor a megállapodás szerint az Egyesült Királyság uniós tagsága csak 2020. december 31-én szűnik meg, és az előttünk álló kilenc hónapban még számos nyitott kérdés vár megoldásra. Ebben az átmeneti időszakban kell az Egyesült Királyságnak és az Európai Uniónak megkötnie azt a kereskedelmi megállapodást is, ami a brit fél reményei szerint kiterjed majd az árukereskedelemre, a szolgáltatásokra, illetve a pénzügyi szektorra. Azonban a szűk határidő miatt kétséges, hogy sikerül-e a folyamatot sikeresen lezárni.
Boris Johnson brit kormányfő konzekvensen óriási győzelemként kommunikálja a Brexit bekövetkeztét – ezzel szemben az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen szerint illúzió azt gondolni, hogy a 11 hónapos átmeneti időszak elég lehet egy átfogó egyezmény elkészítéséhez. Michel Barnier, a tárgyalások uniós irányítója pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy itt legfeljebb kármentésről lehet szó, előnyökről nem igazán beszélhetünk. Az Európai Unió döntéshozói gyakorlatilag egységesen azon a véleményen vannak, hogy december végéig mindössze egy „fapados megállapodásra” van kilátás, a tárgyalási folyamatok pedig jóval túlnyúlnak majd az eredeti határidőn.
Az Európai Unió éppen ezért már jelezte, hogy hajlandóak hosszabbítani a dátumon, hogyha a brit fél részéről megvan az erre irányuló szándék. Azonban mind Boris Johnson, mind pedig David Frost, aki az Egyesült Királyságot képviseli a tárgyalásokon, határozottan elzárkózik a lehetőségtől. A brit kormány olyannyira elszánt a Brexit 2020-as végigvitelében, hogy meghoztak egy, a határidő módosítását tiltó törvényt is. Mindezt figyelembe véve és ismerve az eddigi egyeztetések során rendre felmerülő akadályokat, azt mondhatjuk, hogy továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy decemberben megállapodás nélkül zárul a kilépést követő átmeneti időszak és végül mégis rendezetlenül hagyja el a szigetország az Európai Uniót. Hiába töretlen az optimizmus Londonban, a hard-Brexit kockázata még most is terítéken van.
A hard-Brexit esetén az unió és Nagy-Britannia közötti kereskedelmi kapcsolatok a WTO (World Trade Organization) által szabályozott minimális szintre csökkennének, várhatóan magas vámok és jelentős adminisztratív korlátok életbe lépése mellett. További, kockázatot rejt magában az Egyesült Királyság integritásának kérdése is. Az elmúlt négy év tárgyalássorozatának kiemelt ügye volt az ír-északír határ problémája. 2019 októberében végül sikerült megállapodást kötnie a feleknek, melynek értelmében kevésbé szigorú, részleges határellenőrzés fog életbe lépni a kérdéses szakaszon. A megegyezés ugyanakkor nem tölt el mindenkit elégedettséggel, és nagyon könnyen eszkalálódhatnak az indulatok. Emellett Skócia helyzete is ingatagnak látszik, mivel nem sokkal a Brexit-döntést megelőzően, 2014-ben tartottak népszavazást az Egyesült Királyságbeli tagságukról. A skótok a status quo fenntartása mellett tették le a voksukat, azonban akkor még arra számítottak, hogy a szigetország az Európai Unió része marad. Az újabb fejlemények további elégedetlenséget szítottak, és nem kizárt egy újabb skót-brit népszavazás kiírása sem.
A 2016 óta fennálló bizonytalanság és a kockázatok állandó jelenléte az angol devizán is nyomot hagy. Jelentőset, gondolhatnánk. Azonban a Brexitben ez sem a papírforma szerint történt. A 2016 júniusi népszavazást követően, lekövetve azt az óriási meglepetést, amit az eredmény jelentett, gyorsan és hirtelen nagyot zuhant az angol font – egészen a 325 forintos szintig. Az ezt követő időszakban kisebb-nagyobb esésekkel ugyan (2017-ben még rövid ideig tartózkodott a fontárfolyam 330 forint alatt), de lassan visszanyerte régi erejét. Pár hete már 400 forint feletti összeget kellett kifizetnünk egy angol fontért, amivel gyakorlatilag újra a 2009-es válság előtti szintre került a brit deviza, azóta viszont a font-forint árfolyama visszaesett, egészen a 384 körüli szintre.
Azt mondhatjuk tehát, hogy a Brexitből fakadó kockázatok, a kezdeti hirtelen sokkot leszámítva, nem mutatkoznak meg érdemben a fontárfolyamon. Hogy miért? A legkézenfekvőbb válasz az, hogy mindvégig olyannyira képlékeny volt a kilépés körüli helyzet, hogy a piac egészen egyszerűen nem tudta beárazni a kockázatokat. A Brexit pontos kimenetele pedig, mint láthatjuk, továbbra sem tisztázott, ezért az év fennmaradó részében érdemes különösen figyelniük a befektetőknek a szigetországgal kapcsolatos hírekre és megszólalásokra.
Az árfolyamot könnyen kizökkentheti kényelmes helyéről a kilépés részleteinek tisztázódása. Vagy épp a kilépést követő átmeneti időszak lezárásának elmaradása, hiszen még ezt az eshetőséget sem zárhatjuk ki száz százalékosan. Az unió részéről mindenesetre elhangzott már, hogy akár a visszalépéstől sem zárkóznának el, ha Nagy-Britannia erre hajlana. Utópiának tűnik, de ha valamit megtanultunk a Brexitből az elmúlt évek során, az az, hogy soha ne mondd, hogy soha.
Szerző: Saághy Pál, az OTP Global Markets üzletkötője
