Áprilisban az amerikai könnyűolaj, a WTI (West Texas Intermediate) árfolyama történelmi mélypontra esett. Korábban sokan elképzelhetetlennek tartották, hogy bárhol a világban negatív előjelű legyen a nyersolaj ára, ami a fenti esetben azt jelentette, hogy az eladó fizetett a vevőnek azért, hogy átvegye a terméket. A jelenség, annak ellenére, hogy az olajpiacokon egyedinek számított, más árupiacokon nem számít ennyire kirívónak: a villamos áram vagy a földgáz esetében az azonnali (spot) piacokon, ha nem is mindennaposak, de gyakran látni negatív árakat. De mi is állt a negatív árak hátterében, és vajon megismétlődhet hasonló az olajpiacokon?
Fábián Lóránt, az OTP Global Markets traderének elemzése
Mind a villamos áram, mind a földgáz vagy a nyersolaj (egyes piacokon) fizikai leszállítású termékek, ahol a termelők hasonló problémával néznek szembe: aki nem tudja eladni a megtermelt mennyiséget, például a kereslet hirtelen csökkenése miatt, inkább hajlandó fizetni azért, hogy valaki átvegye tőle a terméket, mintsem hogy abbahagyja a kitermelést, amely igen jelentős költségekkel jár. Bármilyen furcsán hangzik, de olyan extrém esetben, mint amilyen az áprilisi volt, jobban megérte fizetni az olaj átvételéért, mint az olajkutakat leállítani, majd később újraindítani.
Az olaj esetében a fundamentális okoknál fontosabbak a „pozíciós okok”, amelyek a negatív árat eredményezték. Ha közelebbről megnézzük a történteket, egy fontos részletet ki kell emelni: az olaj ára kizárólag az USA egy pontján, Oklahomában esett nulla alá – ez az a hely, ahova az amerikai könnyűolajat, a WTI-t leszállítják. Az ottani tárolókapacitás – hozzávetőleg 80 millió hordó – az esetet megelőzően 75-80 százalékos kihasználtságon volt, ezen felül az aktuális (májusi) határidős kontraktus utolsóelőtti kereskedési napján a nyitott kötésállomány kétéves csúcsot mutatott, azaz nagyjából még 55-60 millió hordót kellett volna leszállítani, ami fizikailag nem volt lehetséges. Így a spekulatív vevők, akik az olajár visszapattanására számítottak, kénytelenek voltak jelentősen csökkenteni pozíciójukat (hiszen nem akartak fizikai leszállítást), rövid idő alatt hatalmas mennyiségtől akartak megszabadulni.
A rengeteg spekulatív eladással szemben nem állt szinte senki a vételi oldalon, hiszen venni már csak azok akartak, akiknek fizikailag szükségük volt az olajra. Az eredmény az lett, hogy a májusi olaj ára -40 dollárig esett, azaz 40 dollárt is fizettek az eladók a vevőknek, hogy átvegyék az olajat és elvigyék a leszállítási helyről. A hirtelen, drasztikus áresés végül súlyos, milliárd dolláros veszteséget eredményezett.
A fenti eset egyik tanulsága, hogy olyan piacon, ahol a kereslet rekord alacsony szinten van, a tárolókapacitás korlátos, valamint logisztikai problémák is fennállnak, egy fizikai leszállítású terméknél nem lehet az utolsó napig várni a pozíciók zárásával vagy távolabbi határidőre „görgetésével”.
A helyzet mostanra sokat javult, a jelenlegi kapacitás-kihasználtsági viszonyok mellett szinte kizárt, hogy megismétlődik az áprilisi eset. A spekulatív szándékkal vásárló befektetők kétszer is meggondolják, meddig hagyják nyitva vételi pozíciójukat, és már hetekkel a lejárat előtt zárják azokat. Áprilisban a kiugróan alacsony olajárak azt a félelmet tükrözték, hogy a kitermelési szintek fenntartásával a tárolók megtelhetnek, és nem lesz hova szállítani az olajat. A fizikai piacon az alacsony, egyszámjegyű árak végül célt értek, a termelés lecsökkent, az olajkutak száma mostanra 70 százalékkal csökkent az USA-ban a márciusi szinthez képest. A piaci szereplők ezzel együtt megtapasztalhatták, hogy az olajpiacon sincs abszolút minimum szint, és bár Oklahomában a készletek május óta 50 millió hordó alatt vannak, a kereskedők hétről-hétre kiemelt figyelemmel kísérik a magyar idő szerint szerda délutánonként publikált amerikai olajkészlet adatokat.
Felmerül a kérdés: ha Észak-Amerikában volt nulla közeli, sőt, negatív az olajár, előfordulhat máshol, más piacokon is hasonló? A fizikai olaj piacán előre fixált árak vannak, jellemzően 20-30 napra előre állapodnak meg a felek, ennyi időt vesz igénybe az olaj elszállítása a célországba. Ha negatív áron lennének kénytelenek a termelők értékesíteni az olajat, az hosszú távon nem lenne fenntartható. A határidős piacok esetében érdemes összehasonlítani az előbb említett amerikai olajat a Brent olajjal, amely a világ fizikai olajszállításának több mint felénél szolgál az elszámolás alapjául, többek között Európában.
A Brentet az Északi-tengeren termelik ki, így nem kell több száz kilométerre elszállítani a tengerig, mint az amerikai könnyűolajat. Ennél is fontosabb, hogy a Brent kontraktusa pénzügyi elszámolású, nincs mögötte fizikai teljesítési kötelezettség. Márpedig nehezen elképzelhető a szituáció, hogy valakinek fizessek azért, hogy pénzt vigyen el tőlünk, szemben azzal, ha az olajtól szeretnénk megszabadulni. A teljességhez hozzátartozik, hogy a Brent esetében is kérhető fizikai leszállítás (nem kötelező), biztos, ami biztos, erre a termékre is készítettek negatív árak esetén alkalmazandó dokumentációt.
Az olajárak lassan három hónapja tartó emelkedésében jelentős szerepet játszik, hogy a kereslet a világ egyes részein, kiemelten az ázsiai piacokon a vártnál gyorsabban növekedett. Kínában például számos olyan beruházás-élénkítő intézkedést hozott a kormány, amelyek az olaj iránti keresletet segítették az elmúlt hónapokban. Az olajpiac mostanra deficitessé vált, hozzávetőleg 4-5 millió hordóval haladja meg a kereslet a kínálatot. A gazdaságélénkítő intézkedések mellett a dollár tartós gyengülése és az OPEC+ országok vártnál nagyobb mértékű kínálati csökkentése segítette az olajpiac normalizálódását. A fentebb említett hiányhoz az OPEC-en kívül az iráni és venezuelai exportkiesés is hozzájárult.
Mostanra viszont az emelkedés üteme lassult, a vírus esetleges második hulláma miatti bizonytalanság az olajpiacon is érezhető, nincs egyértelmű irány a piacokon. A készletekkel kapcsolatos legfontosabb kérdés, hogy a hónapok alatt felhalmozott nyersolajkészletek milyen ütemben tűnnek el a piacról, illetve hogy elérhető lesz a vírus kirobbanása előtt állapot? A kereslet növekedésének üteme lassult, a kezdeti lendület alábbhagyott, a két leginkább érintett olajtermék, a benzin és a kerozin iránti kereslet jóval a válság előtti szinten vannak, és pozitív elemzői becslések szerint sem fogják meghaladni azt 2022 előtt. Az emelkedést lassítják a vírus miatti aggodalmak mellett a felerősödő geopolitikai kockázatok, kiemelten az Egyesült Államok és Kína közötti feszültség.
A kínálati alakulásával kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy az OPEC országok közül többen, élükön Szaúd-Arábiával, a „kötelező” csökkentésen túl további, önkéntes csökkentést vállaltak, valamint hogy a korábbi renitensek, akik az ígért mennyiségnek csak egy részével csökkentettek (például Irak), ezúttal ígéretet tettek, hogy maradéktalanul megfelelnek a csökkentés rájuk szabott részét illetően.
Az Egyesült Államokban fokozatosan növekszik a termelés, a jelenlegi, 40 dollárt kevéssel meghaladó amerikai olajár az a szint, amely az OPEC országoknak még alacsony, az USA-ban viszont elég magas ahhoz, hogy a termelők újra tudják indítani a kutakat. Ez azért lehet kockázatos, mert ha a termelés visszatérésének üteme túl gyors, és a piac nem tudja a többletkínálatot felszívni, akkor a készletek sem tudnak a várakozásnak megfelelő ütemben csökkenni. A romló kilátások negatív hatásai előbb-utóbb az olaj árában is megmutatkoznak. Minél több kieső mennyiség tér vissza az USA piacára, annál nagyobb a fellendülés kockázata és annál jobban ki van téve a piac egy esetleges visszaesésnek. Annak ellenére, hogy az olajárak emelkednek, figyelembe kell venni, hogy globálisan több mint egymilliárd hordónyi olajkészlet halmozódott fel az elmúlt hónapokban – ez a szint sokkal magasabb, mint januárban, a vírus kirobbanása előtt volt. Ezt a többletet el kellene fogyasztani; ugyanis a piacra akkor lehetne azt mondani, hogy egyensúlyi állapotban van, ha a készletek visszaesnének az 5 éves átlag körüli szintre, és az árak 50-55 dolláros szintre emelkednének. Ehhez jelentős kereslet oldali növekedés kellene a mostani bizonytalan helyzetben.
Pusztán a magas nyersolaj árak - a finomított termékek keresletének élénkülése nélkül - tovább csökkentik a finomítók nyersolaj vételi szándékát, növelve ezzel a tárolási problémákat. Az OPEC+ országok legutóbbi megbeszélésén a kínálat növelése mellett döntöttek; augusztustól 7,7 millió hordó kitermelését vonják ki a piacról a mostani 9,6 millió helyett. Arra, hogy a lépés nem volt-e túl korai, és hogy a növekvő kínálat ellenére tudnak-e csökkenni globálisan az olajkészletek, az elkövetkező hetekben kapunk választ.
Jogi figyelmeztetés:
Jelen publikáció a szerző szakmai álláspontját tartalmazza, valamint a piac hangulatának ismertetését. A publikációban foglaltak nem minősülnek befektetési tanácsadásnak, befektetésre ösztönzésnek, befektetési ajánlásnak, illetőleg befektetési vagy pénzügyi elemzésnek, befektetéssel kapcsolatos kutatásnak, vagy marketingközleménynek.
A publikáció kizárólag a kiadása időpontjában érvényes, és a megjelölt vélemény, szakmai álláspont a jövőben külön értesítés nélkül is megváltozhat. Felhívjuk továbbá a figyelmet arra is, hogy minden új piaci esemény, illetőleg információ befolyásolhatja a piacokon az árakat.
Jelen szakmai vélemény általános jellegű ismertetést tartalmaz, így nem veszi figyelembe az egyes befektetők egyedi igényeit, pénzügyi helyzetét és kockázatvállaló képességét. Kérjük, hogy befektetésre, a pénzügyi, befektetési szolgáltatás igénybevételére vonatkozó megalapozott döntés meghozatalát megelőzően az adott termékre, szolgáltatásra vonatkozó dokumentációt, szerződési feltételeket figyelmesen olvassa el, és óvatosan mérlegelje befektetése tárgyát, kockázatát.
A jelen publikáció elkészítésének időpontja: 2020. július 30.
