Az éves zárás kapcsán ebben a cikkben a beszámolóval foglalkozik részletesebben partnerünk, a Bookkeepie munkatársa. A vállalkozók egy jelentős része érdemben nem is nézi meg, amikor a könyvelőjétől – május 31-ig – megkapja a beszámolót, csupán az eredményt és a fizetendő adót. Pedig rengeteg hasznos információ van benne, mutatjuk is, hogy mik.

Kezdjük egy lépéssel távolabbról: beszámolási kötelezettsége van minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozásnak, illetve egyszerűsített beszámolási kötelezettsége az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozásoknak.

Mik a beszámoló részei?

A beszámoló a mérlegből, az eredménykimutatásból, a kiegészítő mellékletből, valamint az üzleti jelentésből áll. A mérleg a vállalkozás vagyoni helyzetét mutatja be a mérlegkészítés napján, míg az eredménykimutatás alapvetően a jövedelmezőséget, hatékonyságot, eredménytermelő képességet a bevételek és kiadások bemutatásán keresztül. A kiegészítő melléklet pedig segít abban, hogy megbízható és valós képet kapjunk a cég működéséről: ebben a szöveges dokumentumban kerülnek leírásra azok az események, amelyek hatással voltak a vállalkozás eredményére, viszont a mérlegből és eredménykimutatásból nem lehet ezekről teljes képet kapni. Ennek része a cash-flow kimutatás, valamint a saját tőke változásának bemutatása is.

Mérlegtételek elemzése

A mérleg eszközeinek és forrásainak összetétele, az egyes tételek aránya függ a vállalkozás tevékenységétől: termelő vállalkozások esetén jellemzően nagyobb a tárgyi eszközök, gépek aránya, míg mondjuk kereskedő vállalkozásoknál a készletek. Az optimális részarányra általános érvényű szabály nincs, érdemes az iparági sztenderdekhez és a versenytársakhoz viszonyítani.

Az adott évi mérleg egyes soraiból is értékes információkat nyerhetünk, de még inkább, ha a korábbi évekkel vetjük össze.

Eszközök elemzése

• Befektetett eszközök aránya (%) = Befektetett eszközök / Mérlegfőösszeg * 100
• Forgóeszközök aránya (%) = Forgóeszközök / Mérlegfőösszeg * 100

A befektetett eszközök arányának növekedése pozitív változás, amennyiben olyan beruházások valósultak meg, amik a termelés mennyiségi, esetleg minőségi javítását tették lehetővé. Azonban ennek növekedése arra is felhívja a figyelmet, hogy a termelés állandó költségei a jövőben magasabbak lehetnek. A forgóeszközök arányának növekedése pedig akkor értékelhető pozitív változásként, ha az olyan eszközök beszerzésének következménye, amelyekkel javul a vállalkozás rugalmassága, alkalmazkodó képessége.

Érdemes lehet vizsgálni az úgynevezett hányadmutatókat is, mint például termelő cégek esetén a gépesítettség foka, vagy szállítmányozással foglalkozó cégek esetén a jármű-ellátottság foka:

• Gépesítettség foka = (Gépek / Aktivált tárgyi eszközök) * 100
• Jármű-ellátottság foka = (Járművek / Aktivált tárgyi eszközök) * 100

Ezeket a mutatókat érdemes összevetni a versenytársak hasonló mutatóival, valamint az eszközök elhasználódottsági fokát is érdemes figyelemmel követni, hiszen ezzel együtt kapunk teljes képet. Az eszközök használati célja alapján is képezhetünk mutatókat: termelési célokat szolgáló eszközök, igazgatási célú eszközök stb.

A forgóeszközöket is érdemes lehet közelebbről megvizsgálni – ezek azok az eszközök, amelyek 1 éven belül szolgálják a vállalkozást. Leggyakrabban az egyes forgóeszközök – készletek (ezen belül többek közt anyagok, befejezetlen- és félkész termékek, késztermékek, áruk), követelések, értékpapírok, pénzeszközök – arányát szokás vizsgálni az összes forgóeszközhöz képest.

Ezek az eszközök a leginkább likvidek, vagyis a leggyorsabban pénzzé tehetőek, ha erre lenne szükség, így tehát átfogó képet adnak arról, hogy a vállalkozás rendelkezik-e a folyamatos, fennakadástól mentes működéshez a megfelelő összetételű forgóeszközökkel. A készletek összetételének változása felhívhatja a figyelmet a vállalkozásnál végbemenő kedvező, vagy akár kedvezőtlen változásokra, ez utóbbi esetben érdemes mélyebben is vizsgálni az okokat.

A vevőkövetelések esetén pedig azt érdemes vizsgálni, hogy azok állománya ne haladja meg azt a szintet, amit a vállalkozás már nem tud finanszírozni (különösen, ha a vevőköveteléseknek egy jelentős része késedelmes és kétes a behajthatósága).

Források elemzése - vagyoni helyzet elemzése

A vállalkozás forrásai a vállalkozás eszközeit finanszírozzák, valamint megmutatják azok forrását. Forrás szerint két főcsoportot különböztetünk meg: saját forrás, illetve idegen forrás (vagyis a kötelezettségek). Ezeken felül a mérleg forrás oldalán szerepelnek a céltartalékok és a passzív időbeli elhatárolások. Előbbit a vállalkozás eredményéből képezzük a jövőben várható kötelezettségekre (például a tervezett átszervezési költségekre), utóbbi pedig korrekciós tételeket tartalmaz, amik az adott évi eredményt csökkentik (például előre megkapott bevételek).

A vállalkozás forrásösszetétele határozza meg az idegen tőke vonzó képességét, vagyis hitelképességét is, a saját és idegen tőke aránya azonban iparáganként jelentősen eltér. Általánosságban azonban igaz az, hogy annál pozitívabban ítélhetjük meg a vállalkozás finanszírozási helyzetét, minél nagyobb a saját tőke aránya - hüvelykujjszabály szerint nem jó, ha a saját tőke aránya a teljes forrásszerkezetben ⅓ alá csökken.

Az eladósodottsági mutató általában 50%-ig tekintendő elfogadhatónak, noha a gyakorlatban sokszor találkozni ennél magasabb mértékkel is.

• Eladósodottsági mutató (%) = Idegen forrás / Források összesen

A céltartalék mértéke a vállalkozás kockázatosságáról árulkodik, hiszen ez a váratlan kötelezettségek fedezetéül szolgál, és célja, hogy stabilizálja a működés finanszírozhatóságát.

Eszközök és források összhangja

A forrás oldalt azonban érdemes az eszköz oldallal együtt vizsgálni - akkor mondhatjuk, hogy összhangban vannak a vállalkozás eszközei és finanszírozási forrásai, ha

• a tartós befektetéseket, beruházásokat, illetve hosszú távon használt eszközeit tartós forrásokból finanszírozza (hosszú lejáratú hitelek, illetve a saját tőke), míg
• a forgóeszközöket rövid távú hitelek.

Tehát például:

• Befektetett eszközök fedezete “A” (%) = Saját tőke / Befektetett eszközök

Ennek a mutatónak az elvárt értéke minimum 1 (de nagyon minimum is 0,8). A mutató nevezőjét akár ki is egészíthetjük más, tartós eszközzel, a számlálóját pedig a hosszú lejáratú kötelezettségekkel, hogy teljes képet kapjunk.

Likviditás

A vállalkozás likviditási helyzetére is az eszközök és források összhangjából következtethetünk. Likviditás alatt a vállalkozás fizetőképességét értjük, vagyis, hogy a vállalkozás mennyire képes a rövid távon felmerülő kötelezettségeinek az előre meghatározott időpontban, késedelem nélkül eleget tenni.

• Likviditási mutató (%) = Forgóeszközök / Rövid lejáratú kötelezettségek

A forgótőke pedig a forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek különbsége. Amennyiben ennek negatív az értéke, az kifejezetten kedvezőtlen, hiszen ebben az esetben a vállalkozás a befektetett eszközeinek egy részét kénytelen rövid lejáratú (jellemzően drágább) forrásból finanszírozni.  A likviditási mutató értéke pedig 1 felett kell, hogy legyen, ellenkező esetben rövid távú finanszírozási problémák merülhetnek fel. Azonban a túl magas érték sem szerencsés, mert az túl konzervatív működésre, kihasználatlan tartalékokra utal. Banki hitelkérelmek esetén az 1,3-1,8 közti értéket tartják jellemzően elfogadhatónak, de sokszor 2 feletti érték az elvárás.

Jövedelmezőség elemzése

A vállalkozás alapvető célja, hogy nyereséget termeljen. Nagyon egyszerűen megfogalmazva, egy vállalkozás akkor nyereséges, ha a bevételei meghaladják a költségeit - azonban mivel a nyereség számviteli kategória, vizsgáljuk meg kicsit közelebbről.

Fedezet, árrés

Az értékesítés bevételének és az ehhez kapcsolódó, közvetlen költségeinek különbsége a fedezeti összeg (vagy más néven bruttó eredmény, vagy simán csak fedezet). Tehát a vállalkozás akkor éri el a “fedezeti pontot” (angolul break-even), amikor a bevételek a közvetlen költségeket már éppen fedezik, azaz nem termel veszteséget. (Természetesen a közvetett költségeket még fizetni kell, tehát ekkora bevétel még nem lesz elegendő a nyereséges működéshez.)

Az átlagos fedezeti hányad mutatja meg, hogy az árbevétel mekkora hányada a fedezet:

• Átlagos fedezeti hányad (%) = (Értékesítés nettó árbevétele - Értékesítés közvetlen költsége) / Értékesítés nettó árbevétele

Ezt a mutatót azonban nem csak a vállalat egészére lehet számolni, hanem egy-egy termékre / szolgáltatásra is - sőt, nem is csak lehet, de ajánlott! Nagyon leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatunk, hogy minden egyes termékből / szolgáltatásból származó bevételből levonjuk a bevétel eléréséhez szükséges forgalom biztosítását lehetővé tevő költségeket, és megkapjuk, hogy jövedelmező-e.

A kereskedelmi vállalkozások eredmény-elemzésének középpontjában jellemzően az árrés és a költségek elemzése áll. A kereskedelmi árrés az értékesítés bevételének, valamint a közvetlen költségeknek, vagyis az eladott áruk beszerzési értékének (“ELÁBÉ”) különbségeként áll elő. Ha ebből levonjuk az értékesítés közvetlen költségeit, jutunk el a fedezethez. Az árrést is érdemes termékenként, termékcsoportonként is vizsgálni - ezt segíti a célszerűen kialakított főkönyvi struktúra is, így a könyvelési anyagok alapján egyszerűen lehet elemezni ennek alakulását (ehhez érdemes olyan könyvelőt választani, akinek kereskedelemben, vagy speciálisan e-kereskedelemben releváns tapasztalata van).

Hatékonysági mutatók

A forgási mutatók főleg a termelő, illetve gyártó vállalatok esetében relevánsak: a két alapvető mutató a forgási idő, illetve a forgási sebesség. A forgási idő azt mutatja, hogy egy ráfordítás megtérüléséhez hány napra van szükség, a forgási sebesség pedig azt mutatja, hogy egy adott ráfordítás az adott hozamban hányszor térül meg a vizsgált időszak alatt.

Jellemzően a készletekre, vevőkre és szállítókra érdemes számítani. A vevők forgási ideje tehát azt jelenti, hogy hány nap telik el az értékesítés és az érte kapott bevétel beérkezése között.

• Vevők forgási ideje = (Vevőállomány átlagos nettó értéke * Időszak napjainak száma) / Értékesítés nettó árbevétele

Kedvező változásnak tekintendő, ha a forgási sebesség gyorsul, tehát a forgási idő csökken - azaz gyorsabban térül meg az adott ráfordítás.

A fenti mutatók a beszámoló adatai alapján számolható legalapvetőbb, a vagyoni helyzetet, likviditást, jövedelmezőséget szemléltető mutatók. Elvárt értéküket csak az adott iparági sajátosságok és a versenytársak adatainak ismeretében lehet meghatározni, azonban az alakulásukat is kiemelten fontos nyomon követni - nem is csak az évek között, hanem annál gyakrabban. A jövedelmezőségi mutatókat pedig nem csak lehet, de érdemes is nem csak a vállalkozás egészére, de az egyes termékekre, termékcsoportokra is vizsgálni. Ehhez sokat segít egy megfelelően kialakított főkönyvi struktúra és egy jó könyvelő.

Szerző: Turay Dia